Olaszország, Sgonico, Grotta Gigante, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Most végre elérkeztünk az első elsődleges célomhoz, ez a Grotta Gigante. Aki ismer engem az tudja, hogy mániákus barlangkedvelő vagyok (többek között) és most sikerült 3 fantasztikus barlangot összehozni erre a túrára (a másik kettő: Szlovénia, Škocjanske jame és a Postojnska jama). Ezen a napon először ide jöttem, mivel ezt mindenképpen meg akartam nézni és csak utána mentem le a Miramare kastélyhoz, ez szó szerint szinte a barlang alatt van a tengerparton. 

Könnyen megtalálható GPS-el (e nélkül viszont igencsak nehezen). Van egy nem túl nagy parkolója, most kb az 1/3-a volt tele. Innen el kell sétálni a fogadó épülethez jegyet venni. Minden egész órában indul túra, de 13:00-kor nincs (tehát két óra szünet van annak aki 12:00 után néhány perccel ér ide). Mindenesetre érdemes a nyitva tartást interneten is ellenőrizni változhat. 

A legfontosabb figyelmeztetés: 500 lépcső le és utána 500 lépcső fel. A nehezen lépcsőzők jól gondolják meg.

A Grotta Gigante mérete a legfontosabb jellemzője ennek a barlangnak, ezzel bele is került a Guiness Rekordok könyvébe 1995-ben. Hossza 168 m, szélessége 76 m , magassága 114 m, összesen 365.000 m3 a térfogata. Ugyanis egy nagy barlang terem a meglátogatandó cél (nem tudok oldal ágakról). Közel 3.000.000 évvel ezelőttig a Timavo folyó alakította ki ezt a termet, majd akkor egyel lejjebb szintre költözött, így megindulhatott a cseppkőképződés, ami a mai napig tart. 1908 óta látogatható (akkor még csak le lehetett tekinteni a terem aljáig, azt nem tudom, hogy ezt a nagy mélységet fáklyákkal és gyertyákkal hogyan oldották meg?). 1957 óta van elektromos világítás.

A Grotta Gigante amúgy kutatási helyszínként is szolgál. A Trieszti Egyetem két geodetikai ingát telepített a barlangba, ezeket az ingákat védik a képeken látható fehér műanyag csövek (ezek a világ legnagyobb ilyen jellegű ingái). Ezek a szerkezetek lehetővé teszik a Hold és a Nap vonzásának hatásait, a hó súlyának hatásait az Alpokban, vagy a mélyben lévő folyók ár-apály hatásainak vizsgálatát. Ennek az az oka, hogy a hatalmas ingák a kis elmozdulásokat 40.000-szerése fokozzák és az már jó látható, mérhető. A terem nagysága még azt is lehetővé tesz, hogy ejtőernyős bázisugrásokat hajtsanak végre benne, erre kiépített ugróhely is van.

Akkor lássuk a barlangot. Olyan szempontból keveset lehet írni, hogy az egyik oldalon lemegyünk kb 500 lépcsőt, végig sétálunk az alján, majd a másik oldalon felmegyünk ismét 500 lépcsőt. Ennél azért sokkal bonyolultabb a dolog. Először is elámulunk a tényleg gigantikus méretés (ami valószínűleg a fotókról nem jön vissza). Majd megcsodáljuk a szép cseppköveket, miközben lassan sétálunk közöttük. A legalján kis kutatóállomás és oltár is található (oda nem lehet lemenni). A végén a panoráma lépcsőn lehet kimenni a barlangól, ott tényleg panoráma képet kapunk az egészről. Közben útba ejtük a már említett bázisugó létesítményt.

A kijárat pont ott van, ahol a kocsit letettük, tehát még keresgélni sem kell a parkolót.

Szerintem kiemelten megtekintendő hely, de az 500-500 lépcsővel számolni kell.

Érdemes a fényképalbumot is megnézni, ide csak néhány képet tettem fel kedvcsinálónak.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Olaszország, Trieszt, a Miramare kastély, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Először is van néhány tisztázandó dolog ezzel a kastéllyal kapcsolatban. Az első, hogy nem egy önálló településen található, hanem Trieszt külsőn. A második, hogy sokan Sisi (Sissi - mindkét névírás helyes) kastélyának tekintik. Holott a kastélyt és a kastélyparkot eredetileg Habsburg Miksa főherceg és felesége, Sarolta, belga királyi hercegnő részére építették 1856 és 1860 között isztriai fehér márványból. Sissi néhányszor tényleg tett itt látogatást, de csak ennyi.

Mielőtt Miksa főherceg és Sarolta elfoglalták volna a mexikói trónt, elvállalva ezzel annak előnyeit és terhét, életük boldog időszakát töltötték itt, az osztrák Riviérán, így választva el magánéletüket az udvari kötelességektől. Itt fogadta Miksa 1864. április 10-én a mexikói küldöttséget, amely felkérte őt az országuk császárává. A terület 1920-ban, a Monarchia földarabolásakor az Olasz Királysághoz került. Ennyit a viszonylag rövid történetéről.

Ha rászántuk magunkat a kastély megtekintésére, akkor kezdődnek a bonyodalmak, főleg a parkolással kapcsolatban (a szokásos probléma). Triesztből könnyű eljutni ide, mivel csak egyetlen út vezet végig a tengerparton. Mielőtt a kastélyhoz érnénk, egy tábla mutatja, hogy hol kell balra letérni. Ez viszont egy nagyon keskeny út (amely elvezet a park bejáratáig), csak a jobboldalon lehet parkolni, viszont a maradék úton (ami már nagyon keskeny) áramlik a tömeg, meg a már kifelé haladó autók. Itt kell lavírozni abban a reményben, hogy lesz statisztikailag legalább egy hely ahová be lehet állni. Én úgy döntöttem, hogy - bátraké a szerencse - végig megyek az úton, aztán ha nem sikerül leparkolni, akkor majd próbálgatok máshol helyet szerezni. És lám, ahogy elértem a park kapuját, kb 10 üres parkoló helyet találtam. Beálltam, majd megnéztem, hogy nincs-e valami korlátozó tábla, de ilyet nem láttam, valamint mások is beálltak ide. A végén sem láttam semmi problémát (nem kaptam sem én sem a többi autós, akik ide álltak, büntető cédulát, tehát teljesen legális volt). Amúgy sokan még a leágazás előtt letették az autójukat (már ha találtak parkolót). Az továbbra is rejtély előttem hogy a tengerparti sétányt hogyan lehet elérni, mert ahogy Triesztből mentem a kastély felé, egyik oldalon sem láttam egyetlen üres parkolót sem.

Na. Akkor ha megoldódott a parkolás, akkor már mehetünk is be a parkba. Az látszik, hogy egyrészt gondosan ki lett alakítva, hogy mindenféle kerttípus, tavak, különleges fák kerültek ide a pár szórakoztatására. Ezzel kapcsolatban csak az a teendő, hogy minél többet meg kell belőle nézni, tényleg nagyon szép. Az egész park kialakítás tökéletesen alkalmas volt a gondtalan pihenésre, senki nem láthatott be sem a parkba, sem a kastélyig. 

Ha már a kastélyt vettük célba, akkor itt csak egy tanácsot tudok adni. Szerencsére a termeket vezetés nélkül, saját ütemben lehet megtekinteni. Itt adódott egy probléma. A földszinti termek végén volt két nem oda illő terem, ahol növényi préselményeket, festményeket stb. mutattak be. Itt úgy látszott hogy vége a dolognak. Visszamentem a bejárathoz, de láttam hogy a kordon másik oldalán is mozognak, valamint mennek fel az emeletre, így megkérdeztem az egyik alkalmazottat, hogy akkor most mi is a helyzet. Az mondta, hogy mennyek csak nyugodtan vissza, tovább tudok majd menni. Így is tettem és kiderült, hogy van egy szinte észrevehetetlen ajtónyílás az egyik nagy tabló mögött (maga a nyílás nem látszik, a tabló melletti max. 1 m-es nyíláson kell bemenni baloldalon). Innentől már nem volt probléma a kastély megtekintésével. 

A kastélyt körbe lehet sétálni, itt vannak az ikonikus kis teraszok a tengerre nézve, jó ráláthatunk a kis kikötőre, stb.

Igazából erről többet nem írok, beszéljenek a képek (ha tudnak). Ez viszont már prémium kategóriájú látnivaló. Kiemelten ajánlott (a parkolási problémák miatt meg ne bosszankodjon senki, megéri megoldani).

Mindenképpen érdemes a Fotóalbumot is megnézni, mivel itt csak néhány kép szerepel a nagyon sok kép közül. 2000-ben már voltam egyszer itt, de azért érdemes volt az emlékeket egy kicsit felidézni.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Olaszország, Trieszt, a Trieszti vár, SzG3

 

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

A Trieszti vár sem kihagyhatatlan látnivaló Triesztben, de ha már ott van, akkor megnéztem, ráadásul viszonylag közel volt a pályaudvar melletti parkolóhoz. Nem túl magas domb, sokféle képen fel lehet jutni rá. Gyalog, ez kissé melós, autóval, fent gyakorlatilag nincs szabad parkoló, marad a harmadik megoldás, ezt egy kicsit jobban kitárgyalom, mert fontos. Mielőtt megnézek egy helyet, alaposan áttanulmányozom a mozgási lehetőségeket. Itt korábban működött egy sikló, de annak már csak a nyomai maradtak. Ahogy sétálgattam a Canal Grande környékén, időnként megnéztem a busz megállók tábláit, hátha kiokoskodok egy jó információt, bármivel kapcsolatban. Itt láttam, hogy ahol a várnak kellett lennie, van valami lift is. De sehol nem találtam. Ekkor megkérdeztem egy helybélit a Piazza della Borsán és jó lóra tettem. Megmutatott egy kapualjat, hogy azt célozzam meg (az első kép), majd azon túl már látni fogok egy mélygarázs bejáratot  (Interparking Italia Srl Park San Giusto), na ott keressem meg a parkoló bejárata melletti gyalogos folyosót, ott csak menjek, menjek, ..., majd a végén eljutok egy lifthez amely felvisz a várba (ingyen). A lift és a folyosó szerkezete a negyedik képen látszik. Amúgy semmi nem jelzi azt, hogy a lift felvisz a várba. Na ezt találja meg valaki csak véletlenül. Amúgy a garázs hatalmas, az egész a hegybe van vájva, ha jól láttam 5 szintes. Amúgy a gyalogos folyosó többször keresztezi a parkoló rendszert, jó lesz vigyázni az autókra. A folyosó a harmadik képen látszik.

Ha feljutottunk a vár szintjére, szinte velünk szemben van a vár (attól jobbra a Forum Romanum, eléggé gyér maradványok, de utalnak a hosszú római korszakra). Amúgy a vár nem túl látványos, kissé (és kicsiben) hasonlít a komáromi erődrendszerre. Van benne kőtár, fegyver bemutató, kis bolt és presszó. A falakon jót lehet sétálni, nagyon szép a kilátás. 

Ami viszont tényleg szép, az a vár mellett található Cattedrale di San Giusto Martire. Ez már tényleg olaszos kinézetű, három hajós katedrális. A katedrálist Szent Justus vértanú tiszteletére építették, eredete a római kori korai kereszténységig nyúlik vissza (gondolom többször újjá építették, bővítettek). Itt el lehet egy kicsit időzni (az időjárás is jobb itt belül), majd meg kell keresni a lift lejáratát (az utolsó kép). Ezt jó lesz megjegyezni akkor amikor feljöttünk, mert egy teljesen jellegtelen lejárat, jelölés nélkül:

a lift: 

a vár

Cattedrale di San Giusto Martire:

na ez a lift (és a garázs) lejárata

Vissza a főoldalra (katalógus)